Bata Marianna: Fizika doga

Padban ülök csendben, némán,
Magam elé nézek mélán.
Kiosztják a feladatot,
Nekem mily rossz sors adatott!
Dörömbölni kezd a szívem,
Megváltozik az arcszínem.
Előttem fekszik az irka,
De csak nézek mint egy birka...
Már a könnyeimet hintem,
Szól a szomszéd, de leintem.
Mindegy. Valamit leírok.
Nincs időm, majd otthon sírok.
De amire hazaérek
Felfrissül bennem a lélek.
Másnapra már víg a kedvem,
A tegnapot elfeledtem.
Arcom csak egy percig ragyog:
Fizika lesz?! Rosszul vagyok...!
Megosztás a Google Pluson