Úgy ölelsz, mint magas hegy a kicsi völgyet,
Erős karod között pihen el hölgyed.
Mint fészekben madár, szélben kacagás,
Úgy ölelsz, mint soha eddig senki más.
Úgy ölellek, mint hullám a tengerpartot,
S te fáradt fejed az ölembe hajtod.
Lassan alszunk el, lassan jön az álom,
S hogy újra ölelj, az ébredést várom.
0 Megjegyzések