Szávity Tamás: Neki

Nézett, és néztem. De amúgy meg minek.
Kellett Valaki annak az epikus Csendnek.

Mert volt egy ketrec, abba bezárva Ő, meg
szemben vele két lánc, és a rajtuk lógó Éhező.

Meg egy őr, aki figyelte, nehogy törjön az a
lánc. Mert ha szakad, nem védi semmi a Lányt.

Hacsak nem a ketrece, de az meg nagyon.
Kulcsa zárt fogságában éldegélt, szabadon.

A nyitja meg messzi földeken túl volt, ahová
majd csak Mário jut el, kutatva az érmék okán.

Ő meg csak lóg a láncon, már nem is tudja mióta.
Már se kulcs, se ketrec, sem Lány, csak az átkozott

fogsága.