Azt hihetnénk, hogy ha egy zsákfaluban rendeznek egy 20-30 fős irodalmi tábort, ott nem történik semmi. Azonban, a Hermaion Irodalmi Társaság és a FISZ szervezésében negyedszerre megrendezett tábor nem volt eseménytelen. Például feltaláltuk a szupersört, megismerkedtünk az aprótestű, kis úszásigényű hegyi hódokkal, a kászoni műgólyákkal, és színpadon láttuk megelevenedni Szalai Zsolt Idetett valaki című versét.
Csütörtök este érkezem, Szabó Tibor Benjámin előadása már pár perce tart, a közönség izgatottan hallgatja, mi újság a könyvkiadás, könyvterjesztés világában. Mit kell tennünk, hogy a könyvünk láthatóvá váljék, hogy kell tárgyalni a kiadókkal, egyáltalán, milyen típusú kiadók léteznek? Többek közt ezekre a kérdésekre ad választ az előadás. Gutenberg üzletember volt, nem bölcsész, és komoly különbség van az angolszász típusú kiadás, és a német hagyományokból táplálkozó irodalomszemlélet között. Meglepő és tovább gondolandó információkat kapunk, amikről nem csak a szerzőknek, de az olvasóknak is tudniuk kéne. Úgy tűnik, gazdaságilag kevésbé működőképes a hazánkban is elterjedt irodalomfelfogás, miszerint magas- és ponyvairodalom megkülönböztetését alkalmazzuk egy könyv típusba sorolásánál, míg az angolszász területeken e helyett csupán eladható és nem eladható könyvekre szorítkoznak a behatárolások. Megtudjuk, hogyan jöttek létre a mai könyvhálózatok, és hogy ha nem nyomják ki legalább hatezer példányszámban a könyvünket, fantomok leszünk, de az irodalom térképén kívül. A példányszám sem elég, a szerzőnek illik ma már kisebb kampányt folytatnia, hogy létezővé válhasson, vagy a könyv, vagy a saját személye köré kell teremtenie egy mítoszt, amivel el lehet adni a könyvet. Szabó Tibor Benjámin felvilágosított: az elefántcsonttorony nem út, tégláira kell szétbontanunk, ha érvényesülni kívánunk.
Szabó Tibi elhajózik, vitára nincs idő, s elérkezik a penetráns zabálás ideje, aztán fakultatív örömszerzésbe kezdenek a táborlakók. Érdeklődöm, mi újság a munkacsoportokban, a prózát Vincze Ferenc, a lírát a még meg nem jelent Király Farkas, a drámát, avagy színpadi munkát pedig Horváth Veronika és Kiss Viktória jegyzi. Kreatív írás, szitkozódom egy kicsit, hogy már megint pár nap alatt kell alkotni a prózásoknál, de aztán amikor Novák Zsüliet beavat, hogy milyen hívószavakra kell írni, kicsit megnyugszom. Vincze Ferenc a kászoni műgólyákról, az aprótestű, kis úszásigényű hegyi hódokról, és a véneki szekercehajításról írat. A tábor utolsó napján felolvasásra is kerülnek a született művek, meglepően jó írások készülnek. A lírások másnap kezdenek, mellőzik a kreatív írást, inkább elemeznek, a drámásokat pedig titokzatosság övezi, Horváth Veronika Top Secret-nek minősít minden információt, mely a csoportjában hangzik el.
Másnap a ping-pong és a röplabda csaták után Bengi László érkezik, s a kortárs próza utóbbi két évtizedét kísérli meg előadásába foglalni. Egy rövidebb elméleti bevezető után, melyben ismerteti, hogy is van ez a posztmodern dolog a társadalommal, szöveg- és történetközpontú irodalommal, irodalmi váltásokkal hazánkban és máshol, két novella következik, amelyek a magyar posztmodernség boncasztalán landolnak. Tar Sándor: Nóra jön, és Vathy Zsuzsa: Bolgár kalauzom, van köze Kosztolányihoz, ne is várjatok mást, mondja Bengi tanár úr. A két novellát ismertetve, belőlük sűrűn idézve mutatja ki azoknak a tendenciáknak a jeleit, amelyek meghatározóak a mai irodalomban. Társadalmiság, nézőpontok, hagyomány, identitás. Az előadás után vita, szóba kerül az erdélyi irodalom, a tárcanovella helyzete Magyarországon.
Másnap a ping-pong és a röplabda csaták után Bengi László érkezik, s a kortárs próza utóbbi két évtizedét kísérli meg előadásába foglalni. Egy rövidebb elméleti bevezető után, melyben ismerteti, hogy is van ez a posztmodern dolog a társadalommal, szöveg- és történetközpontú irodalommal, irodalmi váltásokkal hazánkban és máshol, két novella következik, amelyek a magyar posztmodernség boncasztalán landolnak. Tar Sándor: Nóra jön, és Vathy Zsuzsa: Bolgár kalauzom, van köze Kosztolányihoz, ne is várjatok mást, mondja Bengi tanár úr. A két novellát ismertetve, belőlük sűrűn idézve mutatja ki azoknak a tendenciáknak a jeleit, amelyek meghatározóak a mai irodalomban. Társadalmiság, nézőpontok, hagyomány, identitás. Az előadás után vita, szóba kerül az erdélyi irodalom, a tárcanovella helyzete Magyarországon.
A szellemi tobzódás folytatódik, este nyitott felolvasás, melynek fénypontja Király Farkas performansza, aki egy karton oktaéderről olvas, széttépi, bicskával szúrja át, illusztrálja szövegét. Egyre kiválóbb a helyzet, fakultatív örömszerzés újfent és tovább, hangfal még nincs, úgyhogy csirkecombbal kardozunk. Közeledik a tábor vége, de a lelkesedés nem hanyatlik, másnap Sütő Csaba András izgatottan tartja meg előadását a kortárs világirodalomról. Irodalomértésünk Európa-centrikusságáról beszél, s fontos gesztust tesz, a kontinensen kívüli irodalomról beszél. Posztkolonializmus, Sátáni versek, Le Clézio, Pamuk, Marquez, Coetzee, Antunes. Migráció, kultúrák közöttiség, társadalom. Ahogy megszoktuk, Csaba bácsi fontos kérdésekről beszél megint, felkészült, kiosztmányt ad körbe, hévvel veti bele magát a témába. Arra kerül a hangsúly, mi történik akkor, amikor különböző kultúrák, vallások, nemzetek szülöttei egy térbe kerülnek, milyen nehéz a váltás, hogyan élhető, túlélhető idegen kultúrában megtartani identitásunkat, vagy a Rómában mint a rómaiak elvet követve levetni eredeti kódjainkat. Fontos kérdéseket feszeget a globalizáció idejében, mindent el akarok olvasni, amiről szó volt, olvasmánylistát kérek, vértezz fel tudással, Csaba úr.
Táborzáró nap, lehullik a lepel a drámásokról is. Előadást tartanak, egy falatnyi kortárs színház a világ végén, falusi művelődési ház színháztermében. Lebilincselő a darab, most sem tudom kiverni a fejemből Szalai Zsolt verssorait, amit színre vittek, megénekeltek: „járdaszigeteken, gödrök, szétgurult kavicsok után / koslatsz, papírra zúdulsz, nyomulsz sorokba, közé / közben törlődsz úgyis / csak idetett valaki vagy/idetett valaki egyszer”. A többi munkacsoport is felolvas, aztán elbúcsúztatjuk Bende Tamás költőt, aki egy évre Párizsba hajózik. Megérkezik a hangfal, Mócsai Gergővel beszélem meg a világ működését. Látom pirkadatkor az erdőt, miközben üvölt a Cure-tól a Disintegration. Kösz Hermaion, kösz FISZ, kösz Vének.
0 Megjegyzések