Megszólalt a csengő. A kapuban idős úr várt bebocsátásra,
makulátlan ünneplőben. Élesre vasalt fekete nadrágja, és hófehér
ingének keményített kézelője, szerető asszonyi gondoskodásról
árulkodott. A garaboly ugyan megbontotta a harmóniát, ami most is, mint mindig
húsz éve, tisztára súrolva pihent a karján. Nem változott semmi, csak az, hogy a
kockás szalvétát, piros csíkosra cserélték, aminek a takarásából néhol kikandikáltak a
gombafejek.
A férfi napbarnított arcán mélyülő barázdát szántottak az évek. Szemének fénye megkopott, de huncut mosolyát a kackiás bajusz alatt, nem tudta kikezdeni az idő. Vidám embernek ismerték. Híre járt akkoriban, mert ilyet még nem pipáltak a kórházban...
Az újraélesztés pillanatát a szokástól eltérő módon élte át. Hangos
kacagás közepette "éledezett". Élményét úgy mesélte el az őt körülálló
*reanimációs teamnek, mint aki egy vidám filmet látott. Azt mondta,
jól elszórakozott oda fönn a mennyezeten lebegve, az élettelen test
felett. A halált is úgy megfutamította, hogy azóta sem mert vissza
settenkedni.
Nem mindennapos beteg volt az intenzíven, az osztályon mindenki kedvence lett... Megszerették a két hét alatt, de ő sem felejtett el senkit a hosszú évek alatt.
Tavasszal, gyöngyvirággal, nyáron eperrel, ősszel, szőlővel látogatta végig a nővéreket. Valamikor régen, disznóöléskor kóstolóval is becsengetett. Amikor halaszthatatlan teendői máshová szólították, elküldte asszonyát, aki szintén áldott teremtés volt, csak nem olyan beszédes. Később már nem tellett malackára, így a torosok elmaradtak. A férfi igen szeretett beszélgetni, tanácsot kérni, és mindig beszámolt a legfrissebb családi eseményekről. Nem is oly régen az elmúlt évben sajnálkozott, hogy a majorság is igen gyorsan megfogyott, elvitte a róka, de az is lehet, hogy a faluvégi hátrányos helyzetűek "szorgoskodtak", csak úgy megélhetési nehézségekből kifolyólag.
Az asszony megörült a vendégének. Nézte a régi betegét, aki más benyomást keltett, mint eddig. Úgy nézett ki, mint, aki misére készült. Rendben is lett volna, ha nem lógott volna karján a piaci kosár, mert így kissé murisnak tűnt. Észre is vette az öreg, mert illendő köszöntés után rögtön az öltözékéről kezdett beszélni.
Elsorolta hamarjában, hányszor látta és hallotta mostanság, a nagy-, és megmondó emberektől, hogy a fekete viselet, egyesekben milyen legyőzhetetlen félelmet vált ki, és büntetés járhat érte.
De, ő bizony le nem mond az egyetlen öltönyéről, amibe esküvőre, keresztelőre és temetésre jár, sőt, abban lesz majd ravatalozva, ha az Úr magához hívja.
Na, gondolta, ő most kipróbálja, milyen igazság rejlik a félelemkeltésben, hát ezért áll most itt, puccban parádéban.
Útja során eddig, senki meg nem szólta, el nem kerülte, garabolya miatt néhányan megmosolyogták, az is lehet, hogy flúgosnak tartották.
Pedig! Mennyire féltette anyókája, mikor meglátta beöltözve. Hiába kérte, ne meneteljen így a városba, főleg azért ne, mert az ortopéd cipőjét, még bakancsnak vélik, meg aztán a kosárban ott a csíkos szalvéta, arra meg majd rákenik, hogy sávos zászló, csak kosárbélésnek álcázza.
A rendőrök erősítést kérnek, ha nem lesznek egy tucatnyian, és földre
teperik, bilincsbe verik, elviszik, lecsukják. Ő meg járhat
utána látogatóba, otthonkában, mert azon kívül bizony, neki is csak egy
fekete kosztümje van fehér blúzzal, és ha meglátják abban, őt is
elfogják, viszik a kóterba, mi lesz akkor az állatokkal?
Nem hallgatott asszonyára elindult főpróbát tartani, mert a hétvégén
kirándulni mennek a fővárosba, egyenesen a Bazilikába, és Isten házába
ünneplőben illik megjelenni...
Ezért érkezett ebben ruhában a vargányával, mit kora reggel szedett. A piacot is megjárta a gombával, de nem ám eladni, amit ide szánt, hanem bevizsgáltatni, mert gombát ajándékba adni, csak igazolással dukál.
A háziasszony a kedves vendéget leültette, megkínálta. Egy kupica pálinka és kávé mellett, -nagy egyetértésben- jól beszélgettek, majd elköszöntek egy szebb jövő reményében...
Mind ketten tudták gyűlnek már a szemek, erősödik a lánc, jöhet a kapocs, az összefogás...
Ezért érkezett ebben ruhában a vargányával, mit kora reggel szedett. A piacot is megjárta a gombával, de nem ám eladni, amit ide szánt, hanem bevizsgáltatni, mert gombát ajándékba adni, csak igazolással dukál.
A háziasszony a kedves vendéget leültette, megkínálta. Egy kupica pálinka és kávé mellett, -nagy egyetértésben- jól beszélgettek, majd elköszöntek egy szebb jövő reményében...
Mind ketten tudták gyűlnek már a szemek, erősödik a lánc, jöhet a kapocs, az összefogás...
*reanimációs team=újraélesztő csoport
