Színes kertek közt sétáltunk el,
nem egyszer,
én most, te régebben,
nem egyszerre.
Én láttam a színeket,
te lehet, hogy nem,
én nem tudtam mit teszek,
te már igen.
Hónapok, évek,
színek, remények,
falak, szekrények
választottak el minket.
Amikor te boldog,
én még túl bolond
voltam, hogy ne féljek,
hogy az összes színnel éljek.
Elég volt csak egy pár,
de végre most már,
tudom mi a szivárvány
és nem annyira bonyolult talán.
Én piros voltam, te kék,
most lila vagyok
és már tudom,
hogy a te kéked az enyém.
0 Megjegyzések