Nem múlik el úgy nap...
S nem kel fel tűző Nap...
Az éjben hiába bolyong a Hold...
Életem temetni való 27 hold...
Föld.
Szórjátok rám,
ássatok 27 hold földem alá.
Majd azt eszem.
Hol jársz eszem...
Teszek, veszek, adok,
szeretek, élek, akarok.
Vállalok, felveszek, leteszek,
keringek, menekülök, elveszek.
Vétek, félek, nézek,
élet, halál, méreg...
Majd azt eszem...
Hol jársz eszem...
Látom az arcod minden nap.
Hallom a hangod minden nap.
Érezlek itt bent, minden nap.
Nem érdekel az eszem,
inkább nem eszem.
De Te, hol jársz?
Hiányzol, de kő az arcom.
Nem vagy velem, de élek, vállalom.
Mesélek, tanítok, énekelek.
Mégis minden nap azzal kelek...
Valami nincs rendben. Félelem...
Majd azt eszem...
Hol jársz eszem...
Édesem, Életem,
Szerelmem, Kedvesem...
Telihold idején vérszamárrá
vedlek, csatakosan, iszonytatón,
mámorosan szenvedek.
Egy pár üveg a rosszból,
pár szem a levélből, ne fájjon.
Aztán felkelek, és ugyanazt látom...
Édesem, Életem,
Szerelmem, Kedvesem...
Mivel győzzem meg és
le magam, mikor leginkább
magamnak csak én árthatok...
Én vagyok a legnagyobb
félelem az életemben,
s ezzel meddig várhatok?
Ezt eszem...
Hol jársz eszem...
Lakjátok be 27 hold földem.
Ültessétek be fénnyel,
színekkel, illatokkal.
Ne foglalkozzatok gondjaimmal.
Vegyétek el tőlem 27 földem,
ne kelljen az alatt azt ennem...
Tán sohasem volt eszem...
Amit kapok, ezentúl azt eszem...
Édesem, Életem,
Szerelmem, Kedvesem...
Itt vagyok, én vagyok az,
ne félj.
Kudarcot tőlem ne
remélj.
Húzd ajkaid mosolyra.
Füled hegyezd a hangra.
Szemeiddel óvj ezután.
Két kezeddel vonj
körbe némán.
Mert én vagyok az.
0 Megjegyzések