Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Horváth Bernadett: Őszidőn


Mesét dúdol a szél, halk
szavak pattognak, hallgatnak
a vágyak, földre félve koppannak,
levélként álom-bölcsőbe hullnak.

Levél a fától, fának ágától,
múlt válik kerengve a mától,
álom-szín a szürke valóságtól.

Színes ajándékot ad, utolsó,
hófehér lesz majd a koporsó,
őszidőn jár a vándor-halandó,
az élet múlandó, múlandó.

Dúdolj altatót szél,
álmodjon merengve a levél,
hogy ne fájjon a válás a fától,
fának ágától, fának ágától.

Dúdolj halkan, szelíden,
míg levelek keringnek meredten
a kútba, emlékkoszorúba dermedten
őrizzék élet tüzét - aki látja, örvendjen.

Ha majd jön a fekete-fehér tél,
holt avar híven odalenn is remél
zöldellő és új tavaszt - kis ledér,
elfelejti - nyár után ősz - majd újra tél.
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések