Wolner Annamari: Őszi sanzon

Arany avarban térdig járva.
Ősz-csizmában lépegetek a
pipacsvirágos, mezítlábas nyár
nyomába, s míg
kergetőcskét játszom vele,
rám köszönt, s karjaiba kap
az Ősz.

A házak felett lusta ködök
szállnak.
A fák lombjai megadják magukat
a télnek.
Csizmám alá hullatják kincseiket
a fáradt októberi reggelek.

Valahol a távolban vonat fütyül, s
a kertek alján felugat egy kutya.
A sarkon az utcaseprő rám mosolyog,
majd tovább gereblyéz.
A párás kirakatüvegen át
friss kiflire hív a sarki pék.

A város felett sült gesztenye illata,
számban tökmagíz és édes tea.
Forró a csésze fala.
Gyere kedves, ülj ide mellém a padra,
s a kezed melegítsd meg rajta.
Aztán sétáljunk bele a zizegő avarba,
rekedt hangon ősz-sanzont dúdolva.