Wolf Vivien: Haldokló virág

Elmúló virágszál lankad a hűvösben
Nincs neki már hátra egyetlen nap sem
Könny csordul szirmain magát siratja
Aggódik mi lesz a világgal miatta.

Szomorú Szellő vigasszal simogatja
Ő volt meleg nyárban a legjobb barátja
Eső is próbálja szebbé mosni a tájat
És utolsó szomját oltani az árvának

A Nap is erőlködik néhány éltető sugárral
Próbálja öltöztetni sárga meleg ruhával
De törékeny gyönge teste már nem bírja
Így gondolatban a búcsú szavait írja.

Köszönöm neked Nyár hogy életet adtál
Köszönöm neked Ember hogy úgy csodáltál
Köszönöm Barátaim a szellőt esőt fényt
Köszönöm hogy halálom napján is adtatok reményt