Wunderlich Anna: Vacsora

Gyertyafényes vacsora
egyedül te ülsz oda
az asztalnál kés, villa
csak a sírás ne volna
bevilágít az utcai lámpa
könnyeid mind megvilágítja
már magad se tudod
mért kiért zokogsz
talán a világért
sok-sok boldogságért
egy tál meleg vacsoráért!