Wolfner Tina: Egyedül a világban

A madarak nem röpködtek
Szanaszét az égen,
Csönd volt, nem is akármilyen.

Egy házba betérek,
Gyermekes ház volt az,
Mert a fán hinta csüggött,
De a hintán senki sem ücsörgött.

Kinézek az ablakon,
Nagy, tágas legelő,
De bárány, az egy se,
Jöjjetek elő!

Elég volt nyugalom,
Elég a nagy csendből,
Mulassunk együtt,
Maradt még: garas, pengő.

Nincs mire költenem,
Itt hagytok engem,
Szellemetek pora
Nem kell már nekem!

Gyertek hát elő,
Hús-vér barátok,
Nem kell a pénz,
Elmulathatjátok!

Nekem csak ti kelletek,
S csend hagyjon el!
Ne jöjjön többet,
Az ég adja meg!