Wittmann Tamás: Csillagtalan nappalokra

Nappal, tudod, nincsenek csillagok,
Reggel, ha ébredek, imádom illatod.
Közelebb húzlak és mélyet lélegzek
Magamba szívlak, téged érezlek.

Behunyom a szemem és tovább élvezem:
Mellettem vagy, akarlak, veled létezem.
Megfogom két kezed, hajadba túrok,
Szorítalak s arcomat a hátadba fúrom.

Feladtad hát, ez itt a vég középen,
Feldúlt álmok békétlen ölében,

Fordulsz felém fals sóhajjal
arcodon angyali mosollyal
suttogod más nevét a fülembe,
én tovább fekszek, összetörve.

Dobog a szívem, valahol a távolban.
Álomcserepek csörögnek, csámcsognak
azok a jól ismert keselyűk a koncon,
eléjük vetett szerelmünk az étlapon.

Jó étvágyat kívánok hát mindenkinek!
A madárkákat meg a Jóisten segítse meg!