Wolf Balázs: Nélkülem, nélküled

Én már nem lehetek vele többé,
Perceink múlnak fekete köddé.
Mennem kellett, semmit nem tehettem,
És mást talán már nem is tehetek.
Most kérem a szellőt, hogy símogassa arcát,
adja át neki szívem utolsó szavát.
Kérem a napot, süssön rá fényesen.
tudja meg, csakis ő volt énnekem.
Kérem a bimbódzó rózsavirágot,
őrizze meg neki szépnek e világot.
Kérem a fénylő Holdat és minden csillagát
Fényükkel őrizzék nyugodt, békés álmát.
Kérem a gyémántvíző erdei forrást,
mintha csak őérte csobogna, enyhítse szomját.
Kérem a gitár minden egyes húrját,
sírjanak csak, így feledtessék minden baját.
Kérem a földet, ne legyen oly kemény,
ha elesne járatlan ingovány földjén.
Kérem a dalt, éljen benne örökké,
könnyeit változtassa felhőtlen örömmé.
Kérem a sötétkék éjszakát,
óvón nyújtsa felé ringató karját.
Kérem az Istent,
Vezesse őt, biztos révbe érjen.
Fogja kezét, minden pillanatában.
Mutasson utat, legyen vele álmában.
Vigyázz rá, erre kérlek!