Wolf Levente: Faillat festménye

Fehér lepel kopott vásznán
Lebeg a természet őszi árnyán.
Napszelíd csüng élő ágakon
S láttam a barnás sárgát az avaron.

Fehér lepel, s élő avar
A vászon elkopott hamar,
De láttak és láttam
Napszelidet faillaton.

Szürkés, fehér foltos fák
Állnak, álltak s mások is láttak,
Többet vagy ennyit a fák alatt
Amikor az égiek lámpát gyújtottak.

Morzsolt illatuk szellő hátán
Idős aromájuk friss mint hajdanán.
S a múlt lelkek meg a jelenek
Nem éreztek, mélyebb művészetet.