Whiskey Ferenc Péter: Utolsó vers

Ez az utolsó levelem, és versem, ígérem többet nem írok,
Nem zaklatlak, mert nem vagy rám kíváncsi, de nem sírok.
Úgy érzi lelkem nincs kinek írni mert te elhagytál engem,
S nincs már senki akinek kiöntsem vérző, fájó lelkem.
Még mindig szeretlek s ezért elengedlek de nem feledlek,
Nem feledlek mert téged az összetört szívemmel is szeretlek!

Ez a versem lehet, hogy nem lesz olyan hosszú mint a többi,
Mert nem szeretnék elérzékenyülni és a könnyeimmel búcsúzkodni.
Remélem összejön minden álmod s boldogan tudod élni a világod!
Lesz aki úgy mutatja ki szeretetét, hogy minden nap ad neked virágot.
Én a virágon túl az életemet is adtam volna, de nem fogadtad el tőlem,
Így most elbúcsúzom, pedig tudom nélküled nehéz lesz élnem.

Ez az utolsó versszak mert lassan már a könny folyik az arcomon,
Most is a Te arcodat, szemedet látom magam előtt a monitoron.
Még mindig nem fogtam fel teljesen hogy elválunk most mindörökre.
Még rád gondolok minden percben, s az együtt töltött szép időkre.
Apró remény pislákol szívemben, hogy talán nem tűnsz el örökre,
Hogy lesz még idő amikor újra kezed adod a remegő kezembe,

És én cserébe újra felajánlom neked életemet és a szívemet,
De tudom hogy ez csak buta remény ezért nem írok több rímeket.
Búcsúzom ennyi volt az egész, az érzéseim a verseimbe vannak zárva,
S ha elolvasod az egyiket-másikat jó emlékekkel fordulj hátra.
Szia, szeretlek szerelmem, vigyázz magadra millió csók kincsem,
Ez volt az utolsó levelem, a legutolsó hozzád írt versem...