Weimper Tamás: Van egy álmom...

Van egy álmom, amit megosztok most veled,
Amitől, remélem, szebb lesz majd a heted.
Van egy álmom, amiben Te is benne vagy,
Nem búslakodsz már, és végre jókedved van.

Ez az élet, tudod, nem arról szól,
Hogy egész nap munka, utána meg elalszol.
Lásd meg hát a jót, amiért élni kell,
Halld meg, hogy a szíved mit énekel...

Engedd szabadjára mindazt, amit eddig nem,
A szíveddel láss csak most, pihenjen a szem.
Hunyd le hát a két szemed, engedd el magad,
Köszönöm, hogy mindig önmagadat adtad.

Van egy álmom, mikor végre veled lehetek,
S reggelente forró kávéval ébresztelek.
Van egy álmom, és kár, hogy csak álom,
Kire gondolok, sajnos, reggel nem látom.

De hiszem, hogy ez egyszer valóra fog válni,
Egy szál rózsával, előtted fogok majd állni.
Mélyen a szemedbe nézve mondom neked,
Jöttem boldoggá tenni az életed...

Engedd szabadjára mindazt, amit eddig nem,
Történjen bármi, én rád mindig emlékszem.
Hálás vagyok neked nagyon, hogy Te itt vagy nekem,
Lehet nem tudod, de szebbé tetted az életem.

Szív a szívnek, tudom, sosem parancsol,
De ha valakit megszeret, azért harcol.
Onnan tudod majd, hogyha valaki szeret,
Ha este rágondolsz, könnyes lesz a szemed...