Vajda Kitti: Érzelmek erdeje

Balra ment a Magány, elindultam jobbra,
de szembejött a Félelem, s én megtorpantam.

Bementem a mélybe, de rám talált a Kétség,
távolabb értem, s elért a Sötétség.

Mentem volna fel, de betakart az Ármány,
reszketve kérdeztem: Hol a Szivárvány?

A föld alatt megcsillant a Fény,
megnyugodtam, amint eltöltött a Remény.

Felbukkant a Bátorság, s az úton társam lett,
elfutott az Önzés, amint észrevett.

Egymásra talált a Szeretet és a Harag,
így a Béke volt, ki utamon társam maradt.