Már lement a nap, várlak,
Ma éjjel is eljössz, tudom,
Lehet borús is az égbolt,
Hozzám szállsz, csillagom.
Sötétben, mint éji madár
Bújsz hozzám oly édesen,
Titokban szőtt álomkép ez,
Titokban lett szerelem.
Nem tudhatja senki sem,
Hogy velem töltöd éjeid,
A hajnal visz el tőlem,
S a Hold lesz ami visszahív.
Mint egy álom, sűrű erdő,
Sötétben is megtalállak,
Félrehajtom utamból
A sötétet, s a lombos fákat.
Rád találok minden éjjel,
Szemeiddel úgy ragyogsz,
Elhalványul körülötted
A Hold, s az összes csillagok.
Éji vándor, simogass meg,
Bújj hozzám oly édesen,
Repüljünk a végtelenbe
Csillag szőtte fényeken.
Ne álljunk meg, míg a világ
Tartogat még száz csodát,
Csókod ringat mély álomba
S vigyáz ránk a Holdvilág.
0 Megjegyzések