Szerencsi Anett Anikó: Utolsó Üzenet

Elsőként szerettél, legkitartóbban,
szerettelek én is... sajnos titokban.
S már késő bármit mondani,
de szerettem volna az életedben álmodni,
az álmaidban élni,
szerelemben égni.

Aludtam... Álmodtam...
hideg zuhany az ébredés,
Érted kiabál minden hangos szívverés,
de amit nyújtottam, valóban túl kevés.

Sajnálom, hogy elrontottam,
hogy későn gondolkoztam,
hogy az álmokat csak egymagam aludtam.
De köszönöm az emlékeket,
hogy megtanítottál élvezni a mámort,
és tényleg lehet valóság is az álom.

Még ha a történelem ismétli is önmagát,
mi már megírtuk történetünk utolsó sorát,
kétszer hagytuk felszállni utunk porát,
mely majd lassan fedi el lépteink nyomát.

Így kívánok minden jót Neked,
s mondom szomorúan: Ég Veled!