Megyeri Bernadett: Máglyán égni

Midőn arcod csobogó verejtéke
Bőröm lágy tapintatára hull
Homlokomon tűzzel égve,
Ajkam rád csókkal borul.

Mint rózsatövis szúrta sebeit
Orvosolni látszik a gyötrelem,
Ölelésed duzzadó erei,
Vér csorog sápadt testemen.

Elcsukló hangon szólok hozzád,
Fáradt éj takar holdvilágnál,
Mint gyermek ó, drága szobád
Kedves játékom, szerelem valál.

Testem kín gyötri nálad nélkül,
Mi parázsból lett lobogó tűz
Holdvilágnál sötét égbül,
Méhében lángol el a szűz.

Lángokból elégett, füstnek martaléka,
Gomolyogva cseppként hull alá
S a buja vágyak hű ivadéka
Sárrá önti a szenvedély porát.