Falusi Tamás: Becsüld a munkást

Ha néha téged emleget?
- mert Ő tartja vállán a felleget.
Eltartja az eget a földtől,
s alatta álmodhat a költő...

Már verejtékszagú nap ragyog,
és alszanak még az ` angyalok`.
Ablakod alá berobban a tizenkettes,
de te nyugodtan aludj, ne is reszkess!

Csak a munkásokért jött el a járat,
hogy feltöltsék velük a gyárat.
Most ásítva fordulsz az ágyadon,
s az arcodon ott ég a párnanyom...

Köszönd meg szépen a gyárnak!
- a munkás a ` falaktól ` nem láthat.
Jó lenne már valamit tenned!
A reggelit meg kéne enned?

Tedd magad hasznossá végre!
Ne vesd szemeidet az égre!
Ott mindent látnak, téged
s a hozzád hasonló népséget.

Becsüld meg végre a Munkást!