bús nótát hord szét a szél.
Lány siratja kedvesét éppen
ki messzi tájra -- útrakél.
Szemének könnyfátyolában
pillája búsan elmerül.
Szívszakasztó bánatában
zokog, zokog csak legbelül.
***
Évek múlnak, és ő mégis
kedvesére várva vár.
Véle sír könnyet az ég is,
és ezernyi kismadár.
Füzek alatt, folyó partján,
ha a nap süt, vagy hold ragyog
áll a lány, és szép alakján
fénykört vonnak csillagok.
Áll a lány ott, teste reszket,
lelkét bánat tépi szét.
Sajduló szívére esnek
fagyos bánat-hópihék.
***
Folyó nyeli el szép testét,
bús lelke a mennybe száll.
Angyallá vált tiszta lelkét
őrzi most egy holdsugár.
0 Megjegyzések