Lélek Sándorné Ekpafat: Hófehérre meszelt házikó

Hófehérre meszelt kicsi háznak zöldre festett ablakában piros muskátli bontogatta szirmait. Előtte, alig pár méterre a felkelő nap sugárgyermekei pajkosan játszadoznak a vén diófa levelein. Az öreg fa lombsátra alatt harmatcseppel megöntözött zöld pázsiton kínálta magát a mívesen faragott vásott pad, a nagypapa egykori kedvenc pipázó helye. Nem ült már arra régen senki. Egyszer csak megtört a varázs és rámosolygott a szerencse az elfelejtett bútordarabra, Két kislány foglalta el egy kis időre, összebújva rajta, jó nagyokat kuncogva.

Kakas kukorékkal érkezett a reggel. Nagyanyó a nyári konyhában reggelit készített.

 A városi vendégkislány jól érezte magát abban a számára ismeretlen világban. Soha olyan jót nem aludt, mint a dagadt dunyha alatt.  Az anginruhába öltözött pihe, puha tollpelyhek átölelték a kicsi testét. Az éjszaka tündérének első  suhintásának varázsára pillái lecsukódtak, nem is pattantak fel csak a kakasszóra. Arra sem emlékezett álom manó járt-e nála. Nyújtózott egy nagyot, a kristálytiszta levegőt beszippantva, amint az átjárta minden sejtjét, ébresztgetni kezdte Pannát.

 - Ébredj,ébredj, megérkezett a reggel, a hasunkra süt a nap. – szólogatta barátnőjét kedvesen.

Bizony Évának esze ágában sem volt elhagyni a kényelmes ágyikót, le is intette gyorsan.

- Korán van még, nem szoktak a gyerekek ilyenkor felkelni, csak a felnőttek. Itt az állatok kapnak először enni, aztán jövünk mi, addig nekünk az a dolgunk, hogy lustálkodjunk. Tudod, amíg élt a tatám, addig a nagyinak kevesebb dolga akadt, mert az állatokat ő látta el. Olyan jókat lehetett nevetni rajta, mikor tejes lett a nagy bajusza. Képzeld el, még mit szokott tenni, alighogy nagyika felvágta a süteményt, mindig csent belőle nekem a kék köténye alá rejtve. Lett is ebből nagy ribillió, mert nem akartam megenni a főzeléket, ácsingóztam az édességre. Látod, a mamin fekete kendő van, és fekete a szoknyája meg a pruszlikja, azt mondta élete végéig gyászolni fogja a tatát. Délután szedünk majd virágot és kimegyünk a temetőbe, meglátod, milyen szépen mesél neki... – itt elhallgatott, eszébe jutott, az is lehet, hogy most nem fog, mert idegenek előtt talán nem illik…

A frissen fejt tej illata csábította a csemetéket. A tehén is elbőgte magát örömében, no meg azért, nehogy valaki elfelejtse, hogy a tejecskét tőle kapják. Korogni kezdett a gyerekek gyomra, bependeredtek a tejszagú zsebkendőnyi konyhába. Mamóka térült fordult, máris lehetett falatozni. Frissen köpült vaj került a kalácsra, cukor a friss habos tejbe. Úgy megtömték a bendőjüket, hogy alig tudtak felállni. Hiába kínálta magát a mosolygó piros alma a kosárban, arra már nem került sor.

 A kiadós reggeli és a harmatcseppek felszáradása után kivitték az öreg lópokrócot a diófa alá. Amint leheverésztek, suttogni kezdtek. Éva elmesélte, hogy Gábor az iskolában szerelmet vallott neki, s puszit nyomott az arcára. Panna a vendég, dühös lett és letorkolta legott.

 - Az a bugris? Na, csak egy fiú velem próbálkozzon, a szemét is kikaparom. Tudod, hogy megvertem a negyedikes Balázst? Azóta kerül, ha meg lát. Erősebb vagyok minden fiúnál, és ezt nagyon jó, ha tudják, nem is jönnek oda hozzám csak, ha velem vagy. - jót kacagott, és kihúzta magát.

Éva arcára szégyenpírt festett a kétség, miért ilyen gyenge, és kislányos. Lehet, hogy azért, mert nem járatják nadrágban, és nem rövid a haja. Biztosan a copf és a pörgős szoknya az oka.

 

Pár évvel később.

Iskolai ballagás. Jó barátnőkként – ahogyan ez lenni szokott, egy gimnáziumba jelentkeztek. Jól kiegészítették egymást, ami az egyiknek gyengéje volt, a másiknak erőssége. Másodikban Évát megérintette a szerelem. Panna rettentően dühös volt, mert barátnője olyan fiúba zúgott bele, aki virággal jelent meg, de még nagyobb baj az lett, hogy a lánynak ez tetszett.

Össze is kaptak.

- Ha nem szakítasz azonnal a nyámnyilával, akkor én szakítom meg a barátságot! Próbálna nekem valaki virágot hozni, úgy megdobnám kővel, hogy csak a mentőben térne magához. Gyenge vagy, tanulhatnál tőlem. - egy lenéző mosollyal otthagyta a lányt.

Éva szemébe könny szökött, nem tudta mit tegyen. Nem értette a barátnőjét miért ilyen rideg, hiszen az Isten minden embert megajándékoz szeretettel. Sok vívódás után, végül Gábort választotta.

Érettségi után Panna közgazdásznak, Éva orvosnak készült. Gábor és Éva kapcsolatát felőrölte a távolság.

Panna az egyetem után ösztöndíjjal az USA-ba utazott. Pár év múlva egy arab fiatalemberrel érkezett haza, hamarosan felső vezető lett, úgy rohant vele a siker vonata, hogy a megállókat észre sem vette. Rengeteget dolgozott, semmire, senkire nem maradt ideje. Sebtében kötött házassága is kérész életűnek bizonyult.

 Éva egy csoporttársával kötött házasságot. Mindketten kollégisták voltak, sok időt töltöttek együtt a vizsgaidőszak alatt. Barátságuk szerelemmé nőtte ki magát. Nagycsaládot terveztek.

Harmadik gyermekével volt áldott állapotban, amikor a kórházban a barátnők összefutottak. Nem volt nagy találkozás. Panna látogatóba érkezett. Kimért volt, minden mondatában felsőbbrendűséget sugallva, mesélt karrierje csúcsáról, nem érdekelte gyermekkori barátnőjével mi történt az évek során, csupán annyit kérdezett, jól meggondolta a gyermekvállalást. Amikor meghallotta, hogy a harmadik istenáldásban van részük, szemmel láthatóan megborzongott. Szolárium barna arca megrándult. A szája szegletében megvető mosoly jelent meg. Gyorsan elköszönt, az osztályvezetőhöz sietett…

Nem sokall később az osztályvezető főorvos kérette kollégáját. Dühös volt a látogatóra, aki mindent tudni akart egy betegről, aki a hölgynek a beosztottja lehetett.  Beszélgetés közben konzíliumba hívták, így kevés idejük maradt. Évához irányította, de amint a látogatóban tudatosult, hogy az egykori barátnő a beteg orvosa, úgy döntött egy későbbi időpontban inkább visszatér. Példátlanul arcátlanságnak tartották, miért kért írásos engedélyt a hozzátartozótól, hogy tájékoztassák a beteg állapotáról, mikor annak családja van, ők rendszeresen tájékozódnak. Miért nem náluk érdeklődik?.

A két orvos sokáig beszélgetett a régi barátságról, az emlékekről, és a kicsi házról.

 

Tíz év múlva.

A mentő szirénája hasította ketté a hétvégi csendet. Hamarosan lesz dolga az ügyeletnek. Alig pár perc múlva a mentőtiszt mély hangja töltötte meg a kórház folyósóját.

- Siessünk, mert elveszítjük!

Épp, hogy kimondta, leállt az asszony szíve, a portás tudta a dolgát, hívta az újraélesztő team-t.

Közben a kezelőben megkezdődött a versenyfutás Panna életéért. Recsegett a borda a mentős keze alatt, Éva kezében a balon egyenletesen adagolta az életet adó oxigént, mire a team megérkezett, élettáncot jártak a sinusgörbék.

A gyakorlott mentőtiszt és a főorvos asszony jól végezte a dolgát. A beteget intenzív osztályon helyezték el.

 A beteget kísérő távoli rokona tárta fel az előzményeket..

Sikeres vezetőként bejárta a fél világot, állítólag ilyenkor kaszinókat látogatott, és rulettezett. Nagy társasági életet élt, egyre több pénzre volt szüksége, belekeveredett valami korrupciós botrányba, melynek következtében a homokra épített légvára összeomlott. Finoman szólva leépítették. Inni kezdett, barátai úgy morzsolódtak le, mint a fákról a késő levelek. A sarki kocsmának a törzsvendége lett. Senki nem volt, aki megállíthatta volna. Nagy lakását egyre kisebbre cserélte, a rulettet játékgépre cserélte. Azt beszélik egy borgőzös éjszaka, kölcsönszerződés ígéretével, szélhámosság áldozata lett, a falatnyi garzonját is elveszítette. Egy hét múlva kell elhagyni a lakást. Hajléktalan lenne. Ezért választotta az öngyilkosságot.

 Pár nap múlva egy kolléga felszólt a proszektúráról, nem sokára kezdenek, ha gondolja, megvárják…

Éva a barátnő nem tudott lemenni…

Lelkében feltörő viharral, szeméből patakzó könnyeivel küszködve gyászolta egykori barátnőjét.