S az évek alatt egy szomorúfűzfa lettem
Vastag volt a törzsem s vastag volt a gyökerem
S ahogy kellett az ágaimat lefele növesztettem
Ezért lett szomorúfűzfa a nevem
De egy forró nyári napon elért a végzetem
Egy eldobott csikk egy gondtalan ember
És a láng mely hirtelen átölel
Száraz volt a fű s nagy volt a hőség
A cigarettacsikket eldobni volt nagy vakmerőség
Forró volt mikor nekipattant a törzsemnek
És úgy éreztem a lángok rögtön megölelnek
Mellettem a folyó folydogált csendesen
Ó istenem miért pont engem?
Annyi szerelmesnek adtam már én árnyékot
Menedéket és vidámságot
A folyó vize az, amit el nem érek
És úgy érzem, nemsokára elégek
Száz éven át nyújtottam árnyékot
És most itt érzem törzsemen a pusztító lángot
Érzem már, ahogy felemésztenek a lángok
Ó emberek erre most miért nem jártok?
Erős szél támad fel az erdőből
Én pedig gyorsan hamuvá válok egy gondtalan embertől
Hamuvá váltam hirtelen
S nem maradt egyetlen ép levelem sem
A szél fújt ellenem én pedig hamuvá lettem hirtelen
Hiába a folyó, ha nem kaptam vizet
Miközben éreztem a perzselő tüzet
0 Megjegyzések