Könyv | Te mit tennél meg súlyos beteg gyermekedért? Hogyan éreznéd
magad, ha szüleid mesterségesen azért nemzettek volna, hogy donor lehess
a halálos betegséggel küzdő nővéred számára? Megválaszolhatatlan
kérdések, amelyeket Jodi Picoult vet fel A nővérem húga című könyvében.
A
nővérem húga nem új könyv, azonban aki még nem olvasta, annak
mindenképpen ajánljuk, hogy vegye kézbe. Idén az Athenaeum kiadó
elkezdte újra kiadni az írónő korábbi könyveit, ezekkel együtt látott
ismét napvilágot az eredetileg 2005-ben írt mű is. Picoult sokszor
megosztó témákkal foglalkozik, könyveinek sokszor témája a betegség, a
családi kötelékek, illetve a szerelem, de ez sem abban a negédes
formában jelenik meg műveiben, mint ahogy a romantikus könyvekben
általában.
A nővérem húga egy háromgyerekes családról szól, ahol a második
gyermek, Kate a leukémia egy ritka formájában szenved. A kórt
kisgyermekként diagnosztizálják nála, a gyógyulásában pedig csak egy
donor segíthet. Bátyja azonban nem megfelelő donornak, így a szülők
nehéz döntésre jutnak: mesterségesen nemzenek egy húgot Kate számára. A
beültetés előtt orvosok választják ki, hogy a megtermékenyített
petesejtekből melyik a genetikailag tökéletes Kate számára és ezt
ültetik be az édesanyába. Így Anna már a születése pillanatában donorrá
válik, ugyanis az első donáció nővére számára a köldökvér lesz.
Anna 13 éves korára már számos donorságon túl van, adott vért,
csontvelőt, most pedig a fél veséje kellene nővérének. A lány azonban
ügyvédhez fordul, pert indít a szülei ellen, hogy orvosilag független
lehessen, hogy ne legyen kötelező saját testéből adományoznia, hiszen
elvileg amíg nagykorú nem lesz a szülők egyeznek bele minden orvosi
beavatkozásba. Anyja pedig mindennek alávetné Kate érdekében, még úgy
is, hogy az orvosok szerint az idősebb lány számára kockázatos a
vesetranszplantáció.
A nővérem húgát nem lehet érzelmektől mentesen olvasni, nincs olyan
ember, aki végig tudna szaladni a könyvön, mint egy sima lektűrön.
Mindenki felteszi magának a kérdéseket, hogy az adott helyzetben vajon ő
mit tenne, hogyan érezne, mi lenne a helyes megoldás? Kezünkben a
könyvvel hol az anyát értjük meg, hogy mindent megtenne a lánya
érdekében, hol a húgot, akinek már elege van abból, hogy állandóan
rendelkezésre kell állnia, hogy az életét nem élheti szabadon, mert
mindig alá kell rendelnie magát a nővére állapotának. Sokszor megráznánk
a nőt, aki másik két gyermekét elhanyagolja, ezért a fiú például
elzüllik, de a következő pillanatban eszünkbe jut, hogy vajon tényleg
megítélhetjük-e őt, hiszen nem tudjuk az adott helyzetben mi képese
lennénk-e helyesen cselekedni, tudnánk-e mindhárom gyerekünkkel ugyanúgy
törődni, ugyanúgy szeretni őket. A könyv végére, sok telesírt zsebkendő
után pedig eljutunk odáig, hogy hálát adunk a sorsnak azért, hogy nem
vagyunk ilyen helyzetben.
Picoult legutoljára hazánkban megjelent könyve, a Gyere haza is nehéz
témát boncolgat, akárcsak a korábban megjelent művei. A Házirend egy
Asperger-szindrómás fiú és családja történetét mutatta be, a Tizenkilenc
perc a bántalmazás témakörét járja körbe, míg a Törékeny egy olyan
család mindennapjaiba kalauzolja az olvasót, ahol a kislány súlyos
csonttörékenységgel születik. Willow-nak hat éves koráig hetvenöt
csontja törik el, még egy tüsszentés is életveszélybe sodorhatja. A
Szívtől szíviget olvasva az ember szintén felteszi magának a kérdést,
hogy vajon ő mit tenne, elfogadná-e a felajánlott szervet. A regény egy
gyilkosságért halálra ítélt férfi történetét dolgozza fel, aki azért
küzd, hogy felajánlhassa szívét egykori áldozata szívbeteg kislányának.
Aki még nem olvasott Picoult-regényt, annak mindenképpen ajánljuk,
hogy legalább egyet vegyen a kezébe. Az írónőnek külföldön 1992 óta
összesen 19 regénye jelent meg, magyarul nem adták ki asz összes
könyvét, leginkább a 2000 után írottak érhetőek el magyarul is.
0 Megjegyzések