Kritika | Kissé rózsaszín – a borító túlságosan –, kissé klisészerű, kissé
rövid a Lányok a kastélyból. Pedig ki lehetett volna belőle hozni
„dolgokat”.
A
regény középpontjában Arlene áll, akit fiatal korában nevelőapja
Londonba küld. A lány egy idő után saját lábára áll, de a gazdasági
válság neki is betesz. Hazatér, és egyetlen megoldásként úgy tűnik, pont
nevelőapjához kell fordulnia. A férfi azonban furcsa feltételeket szab
ahhoz, hogy a lányok – Arlene és két, elkényeztetett, mogorva
féltestvére – hozzájussanak a pénzéhez. Farmgondozás, 4.30-as kelés,
stb. Hogy még Arlene életét más is „bonyolítsa”, nem hiányozhat a
regényből a férfi, gyermekkori játszópajtása személyében, aki szintén
nem fogadja őt túl lelkesen. Szakma és magánélet – mit hoz ki belőlük a
lány?
Nos, honnan is kezdjük… a romantikus történeteket alapvetően szereti
az ember. Főleg, ha nő az illető. Főleg, ha melengeti az ember lelkét.
Még akkor is, ha kicsit meseszerű. De amikor nagyon az, nehéz azonosulni
vele. A probléma a könyvvel annyi, hogy míg egy mesében kötelezőek a
mesés elemek, egy regényben, hacsak nem ez az alapkoncepció, valahogy
kilógnak a való életből.
Itt található gonosz mostohatesó, abból is kettő, aztán rideg
nevelőapa, és egykori játszópajtásból lett jóképű férfi… Minden olyan
meseszerű, a két testvér, akik elkényeztetett lányokból a lóápolást
követően normál értékrenddel bíró nők lesznek, a férfi és nő közötti
kapcsolat, mely az első pillanattól kezdve egyértelmű a két főhősön
kívül mindenkinek, főleg nekünk, olvasóknak. A karakterek kevéssé
kidolgozottak, a történet elnagyolt, fordulatok és igazán mély érzelmi
jelenlét nélkül. A főhőst még csak-csak megismerjük, a többiekről alig
ejt szót a könyv. Nem ér minket sok meglepetés, nincs kibontva a múlt,
nincs kibontva a jelen. Maga a könyv csak 150 oldalas, talán ezért is
hiányoznak azon elemek belőle, melyektől ebből a történetből egy sokkal
tartalmasabb regényt lehetett volna alkotni.
Persze, könnyed kikapcsolódásnak, könnyű regényeket kedvelőknek
tetszeni fog Rupáner-Gallé Margó írása, de lehetett volna belőle valami
sokkal több, sokkal jobb. A regény végén olvasható a
„folytatjuk”…reméljük a felsorolt elemekkel együtt…
0 Megjegyzések