Harmat Lotte: Választott végzet

Éjjelente angyallelkem
testet elhagy: feléd menjen,
párnádra tér, hozzád beszél,
simogatna, de nem lehet,
nem érinthet, így ott lebeg
körülötted, szemlél szemet,
s álmodban szád vele nevet...
Gyönyörködni tud csak benned,
lélekfénye mást nem enged,
álomföldön juthat hozzád,
ősszerelmet sugároz rád:
leghőbb vágya, végre ágya
lehessen melletted egyszer,
s veszte lenne anyag-vegyszer.
De nem bánná, csak ölelne,
asszonyoddá bátran lenne.
Persze tudja, ott ragadna:
földruhát már sosem kapna.
Éjjelente angyallelkem
testet elhagy: hozzád menjen:
ágyadra ül, s nem menekül...