Jónás Tamás: Nagy utazás

piros hetessel jöttem én álltam a buszvégén szegény
vártam a hidat a vízözönt hátha csacsog és rám köszönt
de néma volt a busz a test ikarus de nem budapest
csodáktól mentesen megint egy új rendelkezés szerint
haladni hogyha kell tovább nyikorgó busz vagy gyenge láb
karszalag bájos ellenőr kanyarban kérdés el ne dőlj
jelezz megálló hortobágy nem bírja senki már tovább
kilenc lyuk űr a szíveken drága pirosom hetesem
csuklós busz bárcsak lenne mód középen ülni mint a gróf
kilesni hogy a vezető bolond vagy megszerethető
a kosztolányi tér ha jön a férfiemberből a könny
ne cseppenjen a lábra le s a móricz bácsi térre se
városban busz a buszban én a szegycsont kő vagy kőkemény
a fejben köznapi cselek gyerek tavasz nő csicsereg
még nem tudom mért hallgatok vannak közöttünk angyalok
buszos pír vén motor donog lehet hogy jobb lenne gyalog
közhírré tenni nincs erőm összevarrva a busztetőn
a szárnyak óriásiak s a néma halandók miatt
csak állok ülök szótlanul a város szenvedni tanul