Szundikált a cica csendben.
Sűrűn korgott már a gyomra
Felébredt,hát ásítozva.
Nyalogatta szája szélét,
Jó lesz megfogni ebédjét!
El indult, hát egér lesre,
Éhesgyomra vezérelte.
Egy nagyot gondolt magába,
Benéz az éléskamrába.
Hátha lesz egy kis pecsenye,
Egy vagy két süldő egérke.
Felült,hát egy polc szélére
Az egérlyukat kémlelte.
Egyszer aztán, nesz hallatszik,
Cinike szalonnát eszik.
Na most, gondolta a macska,
Kerülj csak a karmaimba!
Én vagyok az úr a háznál,
Hogy te szalonnát zabálj?
Már ezt én nem engedhetem!
Én meg az egeret lessem?
Ezzel aztán macskakoma,
Ráugrik a szalonnára.
De ügyetlen volt a macska,
Nem esett ő a talpára.
Nyekkent szegény egy nagyot
A kisegér Szaladhatott.
Egyenesen be a lyukba,
Oda nem bújik a macska!
Szegény kandúr éhen maradt,
Nézheti tovább a lyukat.
0 Megjegyzések