abban, hogy szeretve vagyok.
de olyan nagyon szeretve,
hogy egyáltalán és semmivel
kapcsolatban nincs min
aggódnom. mégis, visszatérően
belém hasít a rettegés, hogy tévedek.
ilyenkor szükségem lenne rá,
hogy ez megértve legyen.
és nemcsak megértve.
***
esténként ide szoktam ülni hozzád,
az estéinknek nincs köze az időhöz.
addig ülünk együtt, amíg le nem kések rólad.
alig zavar, hogy éppen tőlem költözöl.
minden csomagodból rám marad pár holmi,
bőröndjeid után majd felpattog a lakk.
becsaptál ugyan, mint a bejárati ajtót,
de végül is a zárban a kulcs belül maradt.
***
a szomszédok füle tapad a kezemhez.
az ereimben közfalak vére csorog.
hallgatag vagyok, mint egy elszórt, ritka bélyeg.
visszafogadlak, ha te is úgy gondolod.
Megjelent a 2012/2-es Bárkában.
0 Megjegyzések