Tehetetlen csend lebeg,
Rácsos ajka megremeg,
Benne száz nő szendereg,
Várva poklot, mennyeket,
Elmosva a szennyeket,
Szánva-bánva tetteket.
Annyi érdes arcon át
Életeknek nyomorát
Boncolja a gondolat,
Szorítja a torkomat
Kérdés, ok és okozat,
Bűnhődési fokozat…
Gyűlölet és fájdalom,
Indulat és bánatok
Zokognak a zord falon
Itt az élet fáj nagyon
Börtönbe zárt szárnyakon
Lélek sem száll szabadon!
0 Megjegyzések