Láttam, hogy oson a reggel,
vívva a sötét sereggel.
Át suhanva az ébredő tájon,
a harmat szülte szivárványon.
Láttam, hogy ült meg, egy
cseppharmat a rügyező fán.
Úgy karolta őt a természet,
fénynyalábon a korai órán.
S látod e, hallod e apám;
Neved mossák le rólam.
Téged hív a rab-madár,
Most néked szól a szólam.
Már nem köt a név: Vár rád,
a sok névfosztó, tékozló,
iszákos, rabló-vitéz.
Feletted, magad lettél az ítész.
Ajánlás
Jó reggelt apám; már
neved nem viselem.
Csak, hogy tudd, boldog vagyok,
Hogy boldog vagy nélkülem.
Kaposvár, 2012.03.05.
0 Megjegyzések