Rómeó és Bajusz - Bálint András interjú

"Én vagyok a magányos, idősödő úr, aki együtt él egy kutyával. Egy kutyás úr és egy uras kutya. Ezek vagyunk. Furcsa pár.” Bálint András és Bajusz kutya április 11-én, a költészet napján mutatja be közös estjét, az Úr és kutyát a Radnóti Színházban.

– Ezek szerint lemegy kutyába?

– Úgy valahogy. De milyen érdekes, hogy a magyar nyelvben a kutya negatív jelentésű. Kutyául érzem magam, lemegyek kutyába, kutya idő van, ez már a kutyáké, kutyába sem vesz, kutya élete van, kivert kutya.

– Valóban, miközben leghűbb barátunk. Kutya-téren egyébként hasonlítunk: az első kutyám spániel volt, mint önnek, 12 éve pedig együtt élek egy golden retrieverrel, Shelley-vel, ön pedig egy 15 éves retrieverrel.

– Romeóval.

– Így talán nem ütközik meg rajta, ha azt mondom, hogy nem kutyaként gondolok rá, hanem emberként. Mintha a családom emberi tagja lenne. És körülbelül annyit is várok el tőle, ami néha nem jó.

– Én nem vagyok annyira kutyás, bár negyven éve több kutyám is volt.

– De nem kötődik annyira?

– Nem vagyok veszett kutyabarát. Nem szoktam kutya-sztorikat mesélni. Nem kell állandóan sétálni vinnem, mert kertes házban lakunk. Nem utazom vele gyakran. Nem viszem be a színházi öltözőbe, hogy a lábamnál feküdjön.

– Akkor miért éppen kutya-estet tart? Miért nem lovast, macskást?

– Hatalmas szeretet-adag szorult belénk, és azt szívesen adjuk át egy kutyának. Senki nem örül úgy az embernek, mint a kutyája.

– Vagy nem mutatja ki úgy. Ezért?

– Mi civilizáltan visszafogottak vagyunk. Amúgy kifogytam a költőkből, akiket eddig ábrázoltam: Babits, Szép Ernő, Márai, Kosztolányi, Arany, Radnóti. Volt két kutyás anyag ezek közt, Babitstól az Ádáz kutyám és Kosztolányi Részeg kutyája. Ezeket kiemeltem és köréjük építettem a többit.

– Ez volt a mag?

– Nem, a mag Karinthy Tomi című csodálatos, 12 perces verse. Ez az, amit, noha nem vagyok bőgős fajta, soha nem tudtam bőgés nélkül elolvasni. Remélem, most a közönség fog sírni.

– Hogyan alakul a műsor?

– Pár nap múlva van a bemutató, de még változik. Például a végéről hiányzik egy vers. Tegnap erről beszélgettünk Deák Krisztával, az est rendezőjével, hogy O'Neilltől a Kutya végrendelete nem jó befejezés. Eszembe jutott, hogy megkérem régi barátomat, gimnáziumi osztálytársamat, Várady Szabolcsot, hogy írjon egy búcsúverset. Képzelje el, ma reggelre írt egy shakespeare-i szonettet, a Búcsúdalt. Könnyed, ironikus ez a kutyadal. Mert a kutya beszél, hiszen végül is ez egy színházi est lesz, nem szokványos irodalmi összeállítás. Sok a színházi elem: Darvas Ferenc zenét szerzett hozzá, a kutya beszél, együtt énekelünk egy dalt. 

– Bajusz tolmácsa Schneider Zoltán lesz. Bent a színpadon vagy takarásban?

– Takarásban. Ő látja a kutyát és mindenre reagál, amit csinál. Ha a kutya ásít, ő is.

– A kutya végig jelen van?

– Majdnem.

– Nehéz lesz visszatalálnia a szövegbe, ha az eb kizökkenti.

– Óriási koncentrációt igényel. A színházak éjszakáján találkoztunk a közönséggel, a kutyának ez abszolút premier volt.

– Hogy ment?

– Nem volt könnyű. Nagy feladat állandóan tartani a kapcsolatot, hogy ne vonja el a közönség figyelmét, de én se legyek erőszakos, ne fegyelmezzem folyamatosan.

– Hogy született az ötlet, hogy ő is része legyen az estnek?

– Nyáron összeraktam nagyjából az anyagot és otthon felolvastam Krisztának, Rómeó a lábamnál. Néha elaludt, vakaródzott, ásított, felfigyelt, aztán visszaaludt. Eszünkbe jutott, milyen érdekes lenne vele együtt. De ő már túl öreg egy színházi fellépésre.

– Hogy találták meg Bajuszt?

– Ajánlottak egy kutyakiképző házaspárt, Krisztinát és Józsefet, ők hozzák Tökölről, ők is készítették föl, de mindenre nem lehet persze felkészülni.

– Ez lesz az utolsó ilyen szereplése.

– Nem tudom.

– Ezt nyilatkozta.

– Mondtam ilyet? A Radnóti-est éppen öt éve volt. Nem tudom, nekiveselkedem-e még.

– Az első meg 1976-ban, aztán Radnóti még kétszer, és volt Szép Ernő meg Márai, igazán letette a garast ebben a műfajban. Én tizet számoltam össze. Hogy látja, ma milyen fogadókészség van ebben a vizuális élményektől függő világban az ilyen magánprodukcióra? Már annyi minden kell nekünk, hogy fel legyen izgatva az ingerküszöbünk.

– Hát látja, én is emelem a küszöböt: kutya van, látvány és zene, Schneider Zolival poénkodunk. Azt, hogy lehetne-e ma Babits-estet tartani, nem tudom. Az utolsó, a Radnóti is speciális volt az önéletrajzi elemekkel, a zsidóság-kérdés körbejárásával. A társadalmi, közéleti és személyes mondandó miatt több volt, mint pusztán egy Radnóti-est. Színházat kell csinálni, válogatott, hatásos eszközökkel. Teatralizálni akarjuk ezt a műfajt.

– Színházi produkcióban fellépni is izgalmas, de egyedül kiállni torokszorító lehet. Nagyobb a felelősség, és végtelenül szuggesztívnek kell lenni. Kutya ide-oda, egyedül kell elbánnia a közönséggel. Óriási a rutinja ebben. Mégis, nem fél?

– Kicsit mindig, de itt a kutya a gag, a dolog truvája, egyben a veszélye is. Kutya nélkül biztosan könnyebb lenne elmondani.

– Mondja is el, ki mindenkitől hangzik el vers vagy próza.

– Amiből válogatok, az Babits, Bächer Iván, Byron, Csoóri, Esterházy, Heltai, Karinthy, Kosztolányi, Márai, Nemes Nagy Ágnes, Thomas Mann, Tóth Krisztina, Várady Szabolcs, Weöres, Zelk Zoltán.

– És mennyi minden kimarad: Déry, Fekete István, Csányi Vilmos. Nagy a kutyás irodalom.

– Óriási. Muszáj válogatni aszerint is, hogy nekem mi áll jól, mert végül is szerepet játszom. Úr és kutya, ez a Thomas Mann novella címe, régi kedvencem. Én vagyok a magányos, idősödő úr, aki együtt él a kutyájával. Ahogy Várady Szabolcs írta: egy kutyás úr és egy uras kutya. Ezek vagyunk. Furcsa pár.

– De nemcsak az az értelme lehet az úrnak, amit ön mond, hanem az is, hogy ez kutya és gazdája közt egyfajta dominanciaharc, az embernek kell az úrnak, az uralkodónak lenni, különben a kutya lesz úrrá rajtunk. Ez egy kicsit szívszorító. Mint ahogy az is, hogy kiszolgáltattottak nekünk, mindent akkor tehetnek, annyit és úgy, ahogy mi megengedjük nekik.

– Az úr uralkodik, vagy legalábbis szeretne.

– Van a kutyának dramaturgiai funkciója?

– Vannak akciók, sétálunk, iszunk, behoz egy újságot, játszunk, labdázunk. Ahhoz, hogy jól tudjak improvizálni, biztos pillérek kellenek.

– A magatartásformákat említette. Mi az, amit a saját 40 évnyi kutyás életéből meg ezekből az irodalmi anyagokból leszűrt? Milyenné válik az ember a kutya mellett?

– Jobbá. A kutya a jobbik énjét hozza ki az embernek. Kinyitja a szivünket. Oldottabbak, természetesebbek, kedvesebbek leszünk. A kutya maga a természet, őrzi a primer ösztönöket, a prím érzelmeket: szeretet, félelem, rajongás, féltékenység, gyűlölet. Jobbak leszünk, mikor lefekszünk a földre melléjük és megvakargatjuk. Amikor szeretünk.

– Ez az est üzenete?

– Igen. Karinthy Tomi-verse a szeretetről szól. A kutyától jobb leszek. Igazabb.

Szerző: Mikes Éva

Fotó: Kovács Bence