mélybe kúszó, monoton hangja,
Égő szemhéjam alatt millió villogó hangya.
Ébredek.
Képzeletem olykor közös ágyunkban
Téged lát,
Hiszem, de félem álmod.
Hiányzol.
Egyedül indulok korántsem magányos útra,
Sunyi Üllői úti szél galléromba kúszva,
Könnyem most nem bánattól csordul.
Fázom.
Ismerős helyeken ismerős arcok,
A süketnéma fiú megértőn köszönést bólint,
Nekem jobb.
"Egyszer te vak - egyszer én" pár herflije
Egész napra visszatérő dallamot ajándékoz,
Fáj.
Nem-akarom munka vár az asztalon,
Maradék szép gondolatim neked dobom.
Új nap.
0 Megjegyzések