Pajkos fantázia sem kell hogy az izzás
megkísértsen, csak pihe-puha bőröd ikrás
borzongása, vagy még izgatóbb duzzadó
bimbód, melyre vérművelő varázs várható.
Puha ajak és folyatós heves árja
méz-kesztyűt húz kóbor kezem ujjára,
édes öled éhségemre igazi csupor,
a vágy feléd, hogy testedből legyek tudor.
Donorság s nem fokozható lélek-vájat,
belezuhan a nemző vágy, ész-kiállhat
egyre jobb, és már száll is a test párája,
kulccsal nyithatom lelked, siklok a zárba.
Testünk szemén fátyol a boldog bolondsága
csorog az idővel, mert öled rám támad,
forróságod ölel, s mikor nő a pulzus száma,
száraz sikolyok hagyják el nedves szádat.
Mint ördöglakat a hév pózának csomója,
teker kanyart a gerincfacsaró gumóra,
testek kazánja hevít elmét nincs kibúvója,
ha a tűz ellobban, véget ér a pásztoróra.
2012. Január 12.
0 Megjegyzések