Looth Judit: Séta a téren

Egyedül sétálok veled
kart karba öltve járjuk
körbe a teret,
néma csend és közöny
csak a villamos hallik
ahogy sír a síneken,
s a láng átsejlik a vonuló
sűrű tömegen,
a magány lépdel előttem
sorban egymás után
van ki hang nélkül
van ki őrjöngve
és van ki megáll, tétován
…kérdőn nézi Kossuth szobrát
kinek karja, mutat egy irányt
fent a magasban…
de ki alkotta,
maga sem tudta tán
kezét jobb vagy bal felé emelte
Pesten vagy Budán
…egyedül sétálok veled…
halld a félelem hangját
érezd a rettegést
mit Kossuth óta átélt e nép!
kart karba öltve sétálok
magányosan a téren…
egyedül járom körbe-körbe
a múlton elmerengve
mely jön felém.