A könnyű szél szárnyaimba tép,
Kertedbe sodor az éj,
Egy színes tollam a földre hull,
Ahogy szállok vadul,
S hajnaltájt ha megtalálod,
Kezeidbe az álmot,
Vöröslő puha kis pihe,
Vágyaidat hozta ide,
Simogatja bársony bőröd,
Ahogy tenyeredbe őrzöd,
S minden reggel arra vársz,
Hogy új titkokra találsz,
De a holnap nem hoz mást,
Csak újabb s újabb álmodást,
A tegnap lépéseit még hallani,
De csendbe kell maradni,
Némán s lehunyt szemmel várj,
S a madár kertedbe száll.
0 Megjegyzések