Ács Nagy Éva: Emlékfoszlány

 

Egy sárgára festett kicsi ház,
előtte cseresznyefa,
s a mamám ott ül alatta.
Vagy az ajtóban áll,
vacsorát főz a kályhán.
Mellette macska sündörög,
kellene neki az aludttejes köcsög.
Kint a kutya mérgesen ugat,
ijesztgeti a vándorokat.
Kerítésen kint a dunyhám,
rajt a napsugár táncot jár.
Az ólban kotkodál a tyúkanyó,
vacsorára meglesz a sütnivaló.
Ablak tárva nyitva,
a huzatnak van itt útja.
A kötélen szárad a ruha,
a mamám két kezével mosta.
Szelt nekem kemencében sült kenyeret,
szívből adta,, éhezni nem engedett.
Megsimogatja öreg kezével a fejemet,
a mamám nagyon szeretett!
Emlékfoszlány ,mind képzelet,
de legalább így vele lehetek!
Még fogja a kezem,
nézi a szemem,s vár valamire!
Várja ,hogy megérkezem!
S ott újra vele leszek,
sárga házban,falu szélén
lesz még szeretet!