Fáradt, keserves fürkészéseden
a délután fülledten ringatózik.
Dacod zsarátnokában végtelen,
szép halhatatlanság izzása bódít.
Fáklyád lángjából költőknek való hit
szikrázik át időkön, tereken.
Életműved megismerésre szólít,
mint színekből az én dicséretem.
Előttünk állsz, mint mozgató erők
hullásának örök megújhodottja.
Művészeted rég örökbe fogadta
lélekcsaládként a sok verselőt.
Hazán kívül te vagy a versek atyja,
sok száműzött költőnek hős előd!
(2OO3)
0 Megjegyzések