Magyarságod alap, falakat vár s szobát,
tetőt, benne poros, kacatokkal teli padlást.
Kis teraszt, életre néz, faragott a fakorlát,
szomszédokra biccentve, jó szót, s kilátást.
Magyarságod alap, falakat vár s szobát,
benne béke és nem kitömött turul madárt,
asztal legyen az élet, széked dicső múltad
faragott trónod, s mindenki legyen szabad.
Magyarságod alap, falakat vár s szobát,
innen indul vérem, s keresse meg önmagát,
az alapot úgyis reá hagyom, vigyázzon,
ne dőljenek le a falak, fülemüle vitákon.
Magyarságod alap, falakat vár s szobát,
egyik sarkában a hagyomány lóg a falon,
élete egy lángként égjen, mint az oltáron,
ebből létezel és ápold, ezt is jó ha tudod.
Magyarságod alap, falakat vár s szobát,
vecsernyére, teára jöhetne a történelem,
ezt a bölcset, ne hallgattassa el a félelem,
s ha elfáradt itt pihenhessen pár éjszakát.
Magyarságod alap, falakat vár s szobát,
benne polcokat, s tudományok sorát,
ne legyenek titkok, csak az ami valóság,
várod, de alapodat lassan önti el mocsár.
Magyarságod alap, falakat vár s szobát,
de értékeinket, nem védi az összefogás,
hamis szavakkal, ebül szerzett címek alatt,
hitetlen érvekkel mossák, mossák agyadat.
0 Megjegyzések