Elhunyt Fodor Sándor József Attila-díjas író, műfordító. Az erdélyi magyar irodalom kiemelkedő egyéniségét életének 85. évében csütörtökön hajnalban érte a halál. Meseregény-sorozatát, a Csipike-tetralógiát a kortárs kritika a világirodalom olyan filozófiai mélységű művei mellé sorolta, mint az Alice Csodaországban és A kis herceg.
Fodor Sándor 1927. december 7-én született Csíksomlyón. A Csíkszeredai Római-katolikus Főgimnáziumban érettségizett, a Bolyai Tudományegyetemen államvizsgázott román-német szakon. 1951 és 1956 között a kolozsvári Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője. 1956-tól 1988-ig a Napsugár erdélyi gyermeklapnál szerkesztő. 1990-től nyugdíjazásáig a Keresztény Szónál szerkesztő.
Irodalmi pályafutását novellistaként kezdte. Első megjelent kötete 1954-ben látott napvilágot Bukarestben Fehérfenyő címmel, amely elbeszéléseket, karcolatokat tartalmaz. Ezt követően sorra jelentek meg elbeszéléskötetei, de kisregényeket is ír. Írásaival belopta magát a közönség, főleg a székelyföldi csíki ember szívébe.
Műveit a székely humor, a drámai életképek, helyzetek és az abszurd vonások jellemzik. Igazi áttörést a Csipike meseregény-sorozatával aratta, melyet több nyelvre lefordítottak. Első része Csipike, a gonosz törpe címen jelent meg 1966-ban. A meseregény elsősorban a gyerekekhez szól, azonban derűje és mély filozófiai mondanivalója révén megkapja a felnőtt olvasóközönséget is.
Az 1997-ben Csíkszeredában kiadott Levelek hazulról – haza című írásgyűjtemény a Hargita Népe című napilapban megjelent cikkeit közli. Itt említi meg, hogy neki a haza két pólusra tevődik: az egyik szülőföldje Csíksomlyó és Csíkszereda, a másik Kolozsvár.
1982-ben megkapta a Román Írószövetség nagydíját. Magyarországon 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2001-ben József Attila-díjjal tüntették ki.
Pólus Online összeállítás
0 Megjegyzések