Timár Judit: Didergő vallomás

Vallomást repít a téli csend éjszakája

Természete hideg,fagyos a hangja.

Hangtalan, már zúzmarás a lehelete,

Csillog fehéren az ajka, tépett a teste.

Kong a sötétség szeme sarkába,

Huncut mégis az a kacér mosolya.

Csábító szemei arcomba süljed,

Hideg ölelése testembe mélyed.

Akaratának lendülete bőröm alá hasit,

Zúzmarás fátyla hamarosan bekerít.

Didergő vallomás suhog a fülembe,

Válaszom ráfagy a megdermedt nyelvemre.