Szakad a hó,haja színe csillogó.
Fehér fátyla rátapad az eltévedt arcomon.
Levegő dermedt hangja
Szilárdan jégcsapját vágja
Fehéren,a már kihűlt arcom falára,
Megfagyott leheletem
Csókot lop a hópihe szíve pitvarába,
Oszlik melegsége kihűlt testem zege-zúgába.
Zúzmarás fodrok táncolnak körülöttem,
Meleg paplant készítenek ágyam keretében.
Néma hang bolyong a hótakaró falán,
Mélysége tiszta,szelíd halk érintése
Átkarol,testemen csillog alakja,
Emlékek sokaságát röpíti a magasba .
Megpihenhetek,a csend hangja olyan nyugtató.
Az égbolt ágyában megpihenve,
Örök nyugalomba szenderedve,oly jó.
Már nem fázom,társa vagyok
Egy új élet örömébe,örök boldogságra szomjazó
Testem megnyugszik, édes már az altató .
0 Megjegyzések