Látszólagosan üres szókép,
béna lábaitoknak a szint
nélkül szinkront úszó lépcsőn a versem,
-a túl toldalékos járásban egy tolószék
kerekére, félig fejjel lefelé nyaktól felkötve,
lekerekített térkő-meredek-erdő
képlékeny köpenyében-,
amire koponyában mozdítani -azt legalább előre-
erő nincs,így maradtok Nekem levegővel teli
pumpált jegyzet, Nevetek elhagyva
a nappaliban fekvő csokor-irattömbben,
ahol csendben nevetve vedeli
be,perceitek jégből mártva ki
a Semmi testéből kilökődve,
bele egy szilárd ködbe
-a Szilánkon is stabilan egy lábon állva-
a Minden és a Körülötte
Forgó, csakrából kivágott bábja.
0 Megjegyzések