F. Zoltán László: Szerelem

Jő' ,omlik ránk az égbolt.
Ránk akar zuhanni,a kövér,
csonka vén Hold.

Mondok szép mesét neked:
Miként kutatott bennem,karmos,
nyúlánk kezed.

S,hogy vetted el szívemet,titokban.
Majd,hogy leltem tiedre,
egy csókban.

Jégcsarnokban,fagyott vízoszlopok.
Szívben,vézna erekből,
édes bort lopok.

Te lettél ,a tükrös balett termem.
Pajkos, cselszövő szavaid
lett a medrem.

Szerelem olyan,mint fogalom:
Csak éltetőnek hitt,
halált hozó borzalom.

Egyszer szárnyakon repít,
a fellegekben.
Máskor hulló csillag,bús szívekben.

Lám kívánatos,a mardosó,
Játszi' könnyedséged.
Lásd Vénusz én,én vajúdok érted.