(A vén csavargó)
Köszönöm néked Uram,
Azt, mit a vállamra helyeztél,
Köszönöm a sok kínt és a szenvedést,
És, hogy engedted megértenem;
Másoknak szédítő terhét.
-
Köszönöm néked a hosszú éjeket,
És a szűk utcáknak omló falát,
Mikor az öreg hold az égről,
Oly dúsan mérte rám,
A sápadt fényű sugarát.
-
Köszönök most mindent,
Mit az utca nékem adott,
Hogy nem jártam soha sem hintóval,
Csak némán a fal mellett osontam,
Azt is szerényen; gyalog.
-
Köszönöm a hidaknak alját,
Mikor száműzött az élet,
És köszönöm a lágy estéknek,
Hogy betakarták testemet,
A csillagok rőt fényével.
-
Köszönök Uram most mindent,
A szót, mit a számba adtál,
Köszönöm néked, hogy megszülettem,
És meghagytad hitem, és van még hazám;
Köszönöm néked, az utcáknak összes sarát.
0 Megjegyzések