Ugyanazon lélek darabjai vagyunk.
Talán mellőlem szakadtál ki,
de, elkoptam a széleken
és nem ismersz meg.
Nem emlékszem milyen a lélek egészben.
Bennem, mondatokban pislákolsz,
hangárnyalatban,
míg lassan letisztulsz...
Emléked két részre osztom:
egyik, tavasz ígérete,
másik, a magányom
0 Megjegyzések