Trubicza Ágnes : Szózat egy puhányhoz

Kösöntyűk és násfák

csilingelése közt,

míg békét színlelve

másokat felbujtasz,

aranyakkal ékes,

ápolt kezeiddel

az egyik cigiről

a másikra gyujtasz.

Önelégült kéjjel,

mindenkit leszólva

bámulóid előtt

raksz fejedre nimbuszt.

Magad tömjénezve,

önfényedtől telve,

részeg imádattal

zenged a dicshimnuszt.

Jólétben böfögve,

védő szeretetben

éled elpuhultan

gőgös, üres élted.

Egy elismerő szó

nem jön ki a szádon.

Embert nem értékelsz

és Istent sem féled.

Pedig, amire csak

kinyújtod a kezed,

megadatik neked.

Jólétben, gyönyörben,

és gyermekáldásban

gazdag az életed.

Mégis pöfögsz, böfögsz,

a jogokról papolsz,

magad tömjénezve

az egekig hatolsz,

míg más érdemei

semmibe enyésznek...

Olyan vagy, akár egy

puha mohapárna,

amely alatt csípős

darazsak tenyésznek.