A Tiszteletes mindent tud a faluról és annak valamennyi lakójáról.
Sár, sár mindenütt. A Tiszteletes karácsony előtt rendszerint végig látogatja a híveit, ha nem is valamennyit, legalább a tehetősebbeket és a legszegényebbeket.
A felesége, Ildikó, nem szereti ezeket a napokat, mert számára olyan, mintha a férje koldulni menne. Gyakran tér haza egy-egy hájas tyúkkal, kappannal, libával, vagy hatalmas méretű pulykával, mellyel aztán bajlódhat, mire konyhakészre pucolja és kiadagolva lefagyasztja.
Egyetlen fiuk Kanadában él, nem is jön haza a családjával, csak húsvétra, így azután anyai szíve számára a karácsonyt a parókián rendezett gyerekzsúr jelenti, melyre egy hétig készül. Süteményeket, bejglit, kalácsot süt, meg sok sajtos pogácsát, meg mézest, fenyőfa alakút, vagy százat. Nem is győzi egyedül, rendszerint Annuska segít neki, az ötgyermekes háziasszony, akinek keze alatt ég a munka. A karácsonyfát is együtt díszítik fel, angyalokkal, színes gömbökkel, árva lány hajjal. Minden rászoruló család csomagot is kap, szaloncukrot, csokoládét.
Még egy nap munkája van, angolból és franciából fordít kortárs irodalmi műveket, és megbízója, az a bizonyos kiadó, melynek nevét ki nem ejtené a száján, már a tavasszal megjelentetni kívánt regényeket sürgeti, hogy még az idén elkészüljön velük.
Leánynevét tüntetik fel fordítóként, hiszen az mégsem lenne szerencsés, ha a Tiszteletes feleségeként jegyezné az esetenként erotikával tűzdelt műveket.
Kétszakos nyelvtanárként nem tud megélni a háromezer lelkes faluban, hiába az egyetemi végzettsége, a vékonypénzű tanár és a református lelkész házaspárra nélkülözés várna. Szerencsére a kiadó vezetője, régi egyetemista társa, felkéri, hogy fordítson, s immár huszonkét éve ebből élnek.
Eleinte szájára veszi a falu, hogy a Tiszteletes felesége nem vesz részt sem az istentiszteleten, sem a falu életében, azután megszokják, hiszen minden csoda három napig tart. Az is természetessé válik, hogy Ildikó kéthetente kocsiba ül, és kora reggel elmegy a megyeszékhelyre, este pedig visszajön. Ha találkozik falubelivel, szívesen elviszi ingyen és haza is hozza. Egyedül Zsóka tudja, az orvos felesége, aki egyben a barátnője is, hogy ekkor végzi a nagy bevásárlásokat, finom italokat és ételeket.
A Tiszteletes dolga a mindennapi kenyér, tej és felvágott beszerzése a falu valamelyik kisboltjában.
- Tibor, légy szíves, vigyél magaddal esernyőt, és hazafelé jövet, kérlek, szólj be Annuskának, hogy holnap jöjjön át kilenc órára, megkezdjük a süteményt sütést.
- Rendben, Ildikó, úgy lesz. Az éjjel átnéztem az utolsó fejezetet és szerintem még dolgoznod kell rajta.
Sohasem kritizálja a feleségét, akit ma is imád, hanem finoman jelzi, még dolgozni kell a fejezeten. Tudja Ildikó, az azt jelenti, hogy újra kell fordítania az utolsó húsz oldalt.
Megvárja, amíg a Tiszteletes kiér az utcára, utána feltesz egy kávét és nekiveselkedik a munkának. Tibor számára tiltott ital, ezért csak távollétében ihat Ildikó, akkor is úgy, hogy a feketekávé aromás illatát kiszellőzteti, mire a férje hazatér.
Ilyenkor elszív egy szál cigarettát is.
Titkos bűnök, kávé és cigaretta, kéthetente tarokkparti a Doktorékkal, amikor finom italokat isznak, és kulináris élvezeteknek hódolnak. Mit lehet tenni egy eldugott, szegény kis alföldi faluban, ahol a lakosok fele nyugdíjas, negyede munkanélküli, a többiek pedig megpróbálnak megélni, ki munkával, ki ügyeskedéssel. Itt kétezer-négyszáz lélek él kis nyugdíjból, vagy szociális segélyből.
A politika barkács műhelyéből ide csak a forgács jut, abból is a selejtes, még ha elégetnéd, akkor sem lenne hasznod belőle, mert melegséget sem adna, pusztán elhamvadna.
Ildikó két órán át el sem mozdul a számítógépe mellől, arra eszmél, hogy valaki kopogtat a bejárati ajtón.
- Csókolom, Ildikó néni.
- Szervusz, Kata. Gyere bentebb, egészen havas lettél. Látod, annyira elfoglaltam magam, hogy csak most veszem észre, milyen szépen hull a hó.
A konyhába tereli a kislányt, nem kell látnia a nappaliban a szótárakat és számítógépet.
- Remélem, nincs semmi baj?
- Nincs, nincs, csak anyukám üzeni, hogy nem tud holnap jönni, mert dolga van, de ha eltetszik fogadni a segítségemet, én szívesen jönnék.
- Rendben, Kata. Hányadikos is vagy?
- Harmadikos.
- Mi leszel, ha nagy leszel?
- Orvos szeretnék lenni, de ha nem kapok ösztöndíjat, akkor el kell mennem, dolgozni. Tetszik tudni, anyukámék nem tudnak taníttatni. De úgysem sikerül, mert a nyelvvizsgára sem tudok felkészülni, különórára nem telik.
Tudja Ildikó, hogyne tudná, még négy testvére van Katának. A legidősebb öccse is középiskolás, elsős. Az apja meg munkanélküli, Annuska pedig a három itthon lévő kicsi mellett csak alkalmi munkákat tud vállalni. Rossz érzése támad, oka van annak, hogy nem jön Annuska, ám becsületből elküldi a legidősebb kislányát.
- Kata, ráérsz egy kicsit? Segítenél nekem a főzésben?
- Szívesen. Délig ráérek.
- Nézd, itt van minden hozzávaló, zöldborsó levesre gondoltam, meg töltött fasírtra, hagymás krumplival. Nekem még lenne egy kis munkám, utána csatlakozom hozzád. Találsz egy tiszta kötényt is a konyharuhák mellett, kérlek, vedd fel, ne piszkold el a ruhádat.
Miközben rendet rak a nappaliban, megpróbálja Zsókát mobilon elérni.
- Szia, Ildikó, majd visszahívlak, de még be kell adnom vagy tíz injekciót.
Miért is gondolja, hogy tud beszélni a barátnőjével, hiszen hivatalosan délig tart a rendelés, és Zsóka a férje asszisztense, és ebben Doki nem ismer tréfát. Gyakran hamarabb hazaér e rendelésről, mint a neje, mert az asszisztensnőnek akkor ér véget a munkája, ha mindenki megkapta az injekcióját és a gyógyszereit, átkötözték a sebeit, tart, ameddig tart. Inkább meg tanul főzni is, mintsem, hogy kivételezzen a feleségével. Legalább annyira konok tud lenni, mint a Tiszteletes.
Tényleg, hol tekereg a férje, már régen itthon kellene lennie. Képes beugrani egy korty italra Dokihoz, és abból semmi jó nem sül ki. Márpedig ez a két ötven körüli, nagydarab, nagy dumás pasi, ha összejön, órákig képesek vitatkozni a legkisebb dolgon is, míg megegyezésre nem jutnak. Igaz, közben elfogy egy-két üveg bor. Onnan tudható, hogy a szeszfok emelkedik bennük, amikor egymást Tanult Barátomnak szólítják. Hosszas beszélgetéseikben az aktuális problémák megoldására a legkülönfélébb ötletek kapnak szárnyra, mígnem egymás után kiesnek a rostán és közülük egy marad fenn, amely a magasabb szeszfokkal is megbirkózik. Akkor azután jöhetnek az asszonyok, akikre a gyakorlati megvalósítás vár.
A konyha felől kellemes illatok szállingóznak.
Mit csinál ez a gyerek? Jézusom, ez már a gulyásleves illata.
Kata már a fasírtot készíti. Ügyes, egy szakács sem csinálná jobban.
- Hol tanultál meg főzni?
- Itthon, anyukámtól, amikor dolgozik, nekem kell főznöm a kicsikre. Így, hogy minden van hozzá, gyerekjáték.
Mit mond a gyerek? Így, hogy minden van hozzá, gyerekjáték?
- Köszönöm, Kata, holnap reggel kilencre várlak. Üdvözlöm Annuskát, és kérlek, mondd meg neki, hogy a sütéssel ne legyen gondja, majd küldök veled süteményeket.
- Köszönöm, Ildikó néni. Csókolom!
- Szervusz, Kata!
A fasírt sül a sütőben, a krumpli hajában fő, itt az ideje kiszellőztetni a fejét.
Megkeresi a cigarettát, különösebben nem kell eldugni, nincs miért, de így az érdekesebb.
Rágyújt, felveszi a kardigánját és kimegy a gangra.
Eltűnt a reggeli sár.
Mangalica szalonna vastagságú a hótakaró. Az utcán nem járkál senki, de a szomszédok már letakarították a járdát. Az övékét is. A templom körül is.
Jóravaló, szorgalmas nép lakik itt. Évszázadokon át a föld ad munkát kicsinek és nagynak, mígnem az földszagot sohasem érzett, ügyeskedő ügyvédek, városlakók kezébe került a falu körüli több száz hektár, hogy akinek verejtéke öntözte, az csak napszámba művelhesse. Aki pedig kiügyeskedte a szövetkezet gépeit, fillérekért bérli a hektárokat. Egy tollvonással megszűnik a gépállomás, a baromfikeltető, a savanyító üzem, s egyformán munka nélkül marad szakmunkás és segédmunkás. Háztáji sincs, így nincs, hol megtermeli a lábasjószágok takarmányát, pénzért megvenni pedig, egy idő után, már nincs miből. Szégyenszemre boltban veszik a csirkét és a sertéshúst, abból sem a legjavát.
Hideg van, jobb, ha bemegy és megteríti az asztalt, melynek közepén az adventi koszorú. Meggyújtja a három gyertyát.
Egy óra is elmúlt, éhes, de a férje nélkül egy falatot sem képes enni.
Előkeresi a sütemény recepteket, nem, mintha nem tudná már fejből, ám ez a rítushoz tartozik. Huszonöt kiló liszt, öt kiló margarin, két kiló vaj, tíz kiló cukor, két kiló méz, két trappista sajt, tíz liter tej, fél kiló kakaó, két liter tejszín, mazsola, aszalt gyümölcs, három kiló darált mák, ugyanannyi dió már ott sorakozik egy hete a spájzban, meg a hűtőben. A lekvárt nem számítja, azt maga teszi el a kertben termett szilvából, meg barackból. A fűszerek meg az élesztő nem tétel. És kell még legalább tizenöt kiló szaloncukor is, melyet a héten meg kell venni.
Szégyelli, de öt éve nem tudja finanszírozni a családi költségvetésből a karácsonyi vendéglátást. Kénytelen az alapítványtól pénzt kérni az alapanyagokra és a szaloncukorra.
Hát persze, az alapítványt is a Doki és Tiszteletes gründolja össze, abból fedezik évente öt falubeli szegény család egy-egy gyermekének a középiskolai tanulmányait, és a legnehezebb sorsban lévők természetbeni segélyezését. A faluban azt beszélik, hogy EU támogatás is van az alapítvány mögött, pedig nincs. A Dokiékkal együtt alapítják saját pénzből, 2-2 millió forinttal, melyhez évente a Református Egyház ad százezer forintot. És ez már kevés, hiszen a jó tanuló gyerekek felsőfokú oktatásához is kellene a segítség.
Pénzt már nem tud adni, maguk is összehúzzák a költségvetést.
Katának egy év alatt angol nyelvvizsga kell. Rendben, vállalja, hogy hétvégeken korrepetálja a kislányt. Ebből még nem lesz bevétel.
Mire is akarta rávenni Ádám, a kiadó vezetője legutóbbi találkozásuk alkalmával?
- Ildikó, vállalhatnál továbbképzéseket mindkét nyelvből. Fizetnénk is érte. Tisztességes összeget. Ám ez azzal járna, hogy évente egy hetet az egyetemista táborban kellene töltened hol Angliában, hol meg Franciaországban, a fordító palánták pallérozásával.
Ötvenöt évesen kezdjen el oktatni? Mennyi az a tisztességes összeg? Teljesen mindegy, az alapítványnak jól jönne minden fillér, és végre kimozdulhatna a faluból, vinné magával a Tiszteletest is, had okuljon, ne csak kritizálja a fordításait.
Ildikó nem az az ember, akinek meg kell bármit konzultálni a Tanult Barátjával, azonnal képes dönteni egyedül is. Öt perc beszélgetés a mobilon és Ádámmal egyezségre jutnak. Két év múlva már tudják az alapítványon keresztül Kata tanulmányait finanszírozni.
Csörög a mobilja, Zsóka hívja:
- Szia, Ildikó! Nyiss kaput, hozom a Tanult Barátokat, eláztak, ebben a fene nagy hóesésben. Kívül is, belül is. Majd elmesélem. Feltéve, ha adsz egy tányér ételt, mielőtt éhen halok!
Szürkül a nap, már három órát is elütötte a templom órája.
Sebtében még két terítéket tesz az asztalra és felteszi melegedni az ebédet.
Zsóka úgy áll be a kocsival, hogy nincs az a vásott szemű, aki megláthatná a két becsípett barátot, amint kiszállnak az autóból és bemennek a házba.
- Tanult Barátom, ma sem éltünk hiába! – tereli Tibor befelé a vendéget. – Mondtam én, hogy az én kedves feleségem finom ebéddel vár bennünket!
Az asztali áldásra Tibor kijózanodik.
Tudja Ildikó, ilyenkor nem szabad kérdezgetni a férjét, úgyis elmondja, mi történt, idő kérdése. Erre az ebéd befejeztével kerül sor.
- Bocsáss meg, Ildikó, volt egy kis dolgunk, melyet Tanult Barátommal el kellett intéznünk.
- Nincs semmi baj, drágám, menjetek át a nappaliba, pár perc múlva mi is megyünk utánatok.
Zsóka megvárja, míg a férfiak a borral és a poharaikkal elhagyják a konyhát és behúzza a nappali ajtaját.
- Barátnőm, ennek a két pasinak elment a józan esze! Képzeld el, mire hazaértem a rendelőből, teljesen beleélték magukat az igazságosztó szerepébe és elmentek Szikszaiékhoz, hogy behajtsák rajtuk Bordás Pali hízóját! Ne szólj közbe, gyorsan elmondom. Szóval, Tibor elment Annuskáékhoz, ahogyan neked megígérte. De Annuska nem meri egyedül hagyni az urát, mert Pali teljesen kiborult, és attól fél, hogy megveri a Szikszai Gyurkát, ezért inkább otthon fogja mindenféle kifogással, ezért küldte hozzád maga helyett Katát. Tudod, hogy Pali napi négy óra közmunkát végez és megkereste még tavasszal a Gyurka, hogy a közmunka mellett segítsen neki a földeken meg a ház körül, és karácsonyra ad neki egy kétmázsás hízót. Most meg letagadja, hogy ilyet nem ígért, Pali csak barátságból segített neki. Most mondd, hogy van bőr a képén Szikszainak ilyet hazudni, amikor annyira rázza a rongyot a felesége, hogy két saroknyira is tízmilliós terepjáróval megy. Szóval a Tiszteletes és a Doki megittak két üveg bort, felkerekedtek és elmentek Szikszaiékhoz, ahol Tibor a szokásos terjengősséggel előadta a tisztességről a mondókáját. Szikszai bácsi, a nyolcvan éve és az Alzheimer-kórja ellenére, emlékezett az egyezségre, hiába mondta a fiának, hogy ami jár az jár, Gyurka egyre csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy szívességi segítségről van szó. Erre az én párom elővette a mobilját, hogy felhívja az ÁNTSZ-t, kér egy helyszíni vizsgálatot, mert a Szikszai portán a malacólak nem a szabványnak és az építési előírásoknak megfelelők, és húsz malac tartása már kis gazdaságnak számít. Tekintettel arra, hogy a trágya is szennyezi a földet, a szomszédét is, még kártérítést is kell fizetnie Szikszaiéknak. Erre aztán megjött Gyurka emlékezete és holnap reggel maga viszi el a hízót Bordás Paliékhoz. A Tiszteletes megeskette, hogy nem árulja el a közbenjárásukat. Így holnap jön Kata süteményt sütni, az otthoniak meg disznót ölnek. De ne tudj erről, Ildikó, majd elmondja Tibor.
- Sejtettem, hogy a Tanult Barátok megint kitaláltak valamit. Hanem, nekem is eszembe jutott, hogyan lehetne segíteni az alapítványon keresztül Katának, tudod, orvos szeretne lenni. Iszunk egy kávét? Míg elkészül, elmondom.
Zsóka figyelmesen hallgatja barátnője elképzelését. Elgondolkozva kavargatja a kávéját. Végül megszólal:
- Semmi gondom nincs azzal, hogy korrepetálod Katát angolból, azzal sincs, hogy továbbképzéseket vállalsz. Ám azzal nem értek egyet, hogy az alapítványnak akarsz adni minden fillért. Egyrészt, egy évvel korábban megy egyetemre Kata, miközben a támogatáshoz az oktatásból származó kétévi bevételed kellene, másrészt amiért keményen megdolgozol, azt jobb lenne, ha egyetlen fiad meglátogatására költenéd, mert Kanada nem a szomszédban van. Harmadrészt ne akard a világ minden baját a válladra venni, mert agyonnyom. Negyedrészt csatlakozzunk a férfiakhoz, mert a végén nekünk nem jut egyetlen korty bor sem. Igaz, én vezetek, s nem is ihatok.
Fél óra múlva kezdetét veszi a szokásos tarokkparti.
0 Megjegyzések